Letöltés lapozás után.

Az eredeti megtalálható itt, egy pdf pedig itt.

Sok sikert a főzéshez! Beszámolókat örömmel fogadunk!

Számos ábrával és 300 vénynyel.

Pár perce találtam meg, sajnos nem eredeti, hanem reprint, 1990-ből. Az 1893-ban megjelent kötetet Méhner Vilmos kiadása.

Mindenesetre kincseket már találtam ebben is, hétvégére jó programunk van.

Tartalomjegyzék és rendelés itt: www.antikvarium.hu, meg még száz helyen, de ezt találtam meg elsőre.

A szekrény aljában meglepően sok hely akad, így a látható rész (rádió, lemezjátszó) átalakítása nélkül tudok bele számítógépet építeni.

Régóta meglévő mókusösztöneimnek hála nem nagyon dobok ki semmit, ezért minden akadt itthon, ami kell. Ezek az alábbiak:

• USB-ről bootolni tudó alaplap (Via Epia M10000, a méretek, integráltság, ventilátor nélküli működés és a fogyasztás miatt)
• bele némi memória (256 MB bőven elég)
• pendrive (1GB)
• valamilyen aktív hangszó, célszerűen mélynyomóval

Szoftverek terén mindössze a Voyage nevű Linux disztribúciót használjuk (letölthető innen), hiszen azt erre találták ki. Korábban csináltam már Debian Linux alapú pendriveról bootoló rendszert, de nem érdemes most azzal szenvedni.

A LiveCD (0.6.2, fejlesztői változat) letöltése és lemezre írása után bebootolunk róla, majd ‘root’ felhasználóval és ‘voyage’ jelszóval bejelentkezünk, és bedugjuk a pendriveot. A pendrive legyen üres. Nem üríthető, hanem üres. A telepítő nem törli a tartalmát, hanem simán leáll, ha nem fér fel rá.

Ezután kiadjuk a cd .. és voyage.update parancsot, majd az entert nyomva elkezdjük létrehozni a csodás zenegéprendszerünket.

Először megkérdezi, merre van a Voyage Linux, erre a válasz egy /, utána kiválasztjuk a célprofilt: Generic PC. Következő a céllemez. Itt nagyon figyelj, általában a legutolsó a pendrive. A harmadik oszlopban az adott eszkőz mérete van megadva blokkokban. 1 blokk 1024byte, tehát kb. annyi kB az eszköz, ahány blokkból áll.

Az én példagépem egy SATA merevlemezzel és CD meghajtóval szerelt darab, így a harmadik eszköz, az sdc a bedugott pendrive.

A következő kérdés, hogy melyik partíciót használja rajta. Mivel általában 1 partíció van, így az elsőt. Ha több partíciód van, akkor azt is tudod, melyiket akarod használni.

Ezután megkérdezi, hová csatolja fel. Ide add meg a /mnt könyvtárat.

Újabb enter után megadjuk a bootloadert. Ettől fogja tudni betölteni a pendrive tartalmát. Ez legyen lilo, jobb eséllyel működik, mint a grub.

Újabb enterek, terminál típus lehet az alap, majd enter, és mégegy enter.

Erre elmondja, hogy mit, hogyan állítottunk be, és tényleg akarjuk-e. Y, majd enter, és hosszú malmozás, amíg készül a ‘lemez’.

Ha befejezi, akkor egy ‘reboot‘, és készen vagyunk.

Jelenleg van egy linux rendszerünk, ami nem csinál semmit. Ezen változtatnunk kell, hiszen zenegépet építünk. Bejelentkezünk a ‘root’/'voyage’ név/jelszó párossal, és kiadjuk ezt a parancsot:

passwd

Ezzel megváltoztatjuk a voyage jelszót valami szimpatikusabbra. Ezután feltelepítjük a zenelejátszáshoz szükséges programokat az alábbi utasításokkal:

remountrw

Itt ki kell választanunk a hangkártyánkat. Ha több hangkártya van, akkor azt, amelyikre a hangszórókat kötöttük.

Lesz itt egy legacy – Probe legacy ISA (non-pnp) chips sor. Ez akkor kell, ha nagyon régi, automatikusan nem felismerhető hangkártyánk van.

Az első sor nálam via82xx, nem via chipsetes alaplappal, vagy más hangkártyával természetesen más lesz.

Nincs más hátra, mint a hangerő beállítása. Ehhez az alsamixer parancsot kell kiadni, és a megjelenő felületen beállítani a ‘megfelelő csatornák megfelelő hangerejét’. Mindent ami ‘Master’ maximumra nyomunk, a ‘PCM’-et pedig arra a szintre, amikor még épp nem torzít a hang. A lenémított csatornákat (MM van 00 helyett a függőleges sáv alatt) az M megnyomásával szabadíthatjuk fel.

Ha ezekkel is megvagyunk, indítsuk újra a rendszert.

A szerveroldallal kész is vagyunk, már csak vezérelni kell valahogy.

Ehhez rengeteg kliens létezik, válogass a http://mpd.wikia.com/wiki/Clients címről.

Ha esetleg olyan kliens bizonyul szimpatikusnak, ami nem ismeri a Zeroconf -ot (segítségével a szolgáltatások telekürtölik a hálózatot, hogy elérhetők, nem kell ismerni semmi pontosabbat róluk), vagy egyik sem tetszik, akkor a gép IP címét az ifconfig paranccsal tudhatjuk meg, és böngészőbe írva a http://[ip cm]:9099 címet egy egyszerű felületre jutunk.
Itt megkérdezi zenelejátszó címét (localhost, mert egy gépen vannak), portját (6600), jelszavát (nincs neki), saját jelszavát, hogy éjjel a szomszéd a nyitott WiFi hálón át ne ugrasszon ki az ágyból valami vidám deathmetallal, vagy jódlival. A többi beálítást hagyjuk így.
Alul a nagy, zöld ‘save config’ gomb megnyomásával kész is vagyunk.

Ha netrádiók hallgatásával nem elégednénk meg, akkor másoljunk a pendrive /mpd/music (Windows esetén: \mpd\music) mappájába valamit. A gép következő elindulásakor megtalálja azokat, és már szólhat is az Abney Park, vagy akármi.

Ha valami esetleg nem lenne világos, akkor szóljatok nyugodtan, megpróbálom kissé világosabban megfogalmazni.

Réz fej, vöröses fa test, réz kanál, fejből rövidke hurok. Ennyi az egész, de nagyon nézett rám. Amikor megláttam, azt hittem, kacsafejes, de Anyukám rávilágított ornitológiai ismereteim hiányára, azzal az egy szóval, hogy hattyú. Azért így is tetszik, megmarad. Már lóg is a fogason.

Érdekes, hogy a dobozon semmi gyártóra utaló jel nincs, így csak hasonlókat tudtam keresni. Talán a legszebb, és könnyen beszerezhető ez a darab, az angol ebayről.

Az enyém ilyen:

Megint itt vagyok. Az elmúlt időszakban megint nem jelentkeztem, de sajnos krónikus időhiány lépett fel egy olyan rendezvény miatt, amit nem tervezek megismételni. Menyasszonyomat feleségemként emlegethetem immáron 10 napja. Előtte a készülődés, utána pedig a nászút rabolta minden szabadidőmet.

Most, hogy ismét gépközelbe kerültem, végre megírhatom, mit találtam. Ajánlom mindenki figyelmébe a The Dolls House Emporium csodáit. Újdonsült feleségem szerint ezek a modellvasút női megfelelői. Mindig is vágyott rá, de sosem volt babaháza. Még korábban sikerült katalógust rendelni (itt, küldenek Magyarországra is), amiből szívfájdítóan gyönyörű darabokat nézett ki. Álmai meghallgatásra találtak, és nászajándékul megkaptuk alagsorral együtt ezt: Fern Villa

Az összerakás most hétvégén kezdődik. A stílusirányzat már adott: viktoriánus. Áginak is ez tetszik, meg a ház maga is ezt kívánja.

1. az emberi fej árnyékhoz hasonlító képe, a profil fekete színnel kitöltött körvonala. Elnevezése Étienne de Silhouette,  XV. Lajos francia király pénzügyi felügyelőjének nevére utal, aki a sziluett elterjedését olcsósága miatt szorgalmazta.
2. valamely nagyobb műtárgy (épület, szobor) bizonyos távolságból szemlélhető, jellegzetes körvonala.

(Művészeti Kislexikon, Akadémia Kiadó 1971)

Fakezű vagyok. Ezen sajnos nincs mit szépíteni, nem tudok tenni ellene. Elfogadni azonban nem vagyok hajlandó, és folyamatosan próbálok alkotni valamit, ami esetleg nem csak nekem tetszik.

Menyasszonyom születésnapja vészesen közeledett, és elhatároztam, hogy most én csinálok valamit, ami szép, de azért még sikerülhet nekem is. Ez lett az árnykép.

Kellettek hozzá az alábbi eszközök, anyagok:

• két bal kéz
• körömvágó olló
• fényképező
• GIMP képszerkesztő program (http://www.gimp.hu)
• türelem
• kitartás
• fehér (drapp) karton
• fekete (barna) karton
• képkeret üveggel

Szerencsére minden volt otthon, már csak neki kellett látni.

Először fényképezünk. Ha megoldható, akkor homogén, fehér felület előtt profilból képet készítünk arról, akit majd szeretnénk viszontlátni a képen. Ha ez nem sikerül, mert titokban kell dolgoznunk, akkor akármilyen háttér megteszi, csak nehezebb dolgunk lesz. Ezután körbevágjuk a ‘varázspálcával’ a fejet, töröljük, kitöltjük a helyét valami nagyon hülye színnel, amihez hasonló nincs a közelben, majd ezt is kijelöljük, és kivágjuk. Nyítva egy új, üres rajzot (célszerűen A4 méretben) bemásoljuk a fejformát, a nyaki részt megfelelően alakítjuk, és kinyomtatjuk.

A nyomtatás után a lapot rárakjuk a fekete (barna) karton hátoldalára, és golyóstollal, erősen nyomva körberajzoljuk. Praktikusan lehet indigót is használni (tényleg, de rég láttam indigót…), vagy a képet ragasztani a kartonra. A lényeg, hogy a kartonon rögzítve legyen a körvonal, amit majd kivágunk. Ha a kép iránya fontos, akkor a tükörképet nyomtassuk ki!

Ehhez a kivágáshoz kell a körömvágó olló, vagy bármi más finom szerszám, ami elég erős a kartonhoz. Körbevágás után a fejet rá kell ragasztani az alapkartonra, vagy bármilyen háttérre. Jól nézhet ki esetleg ezüst vagy aranyszínű selyem, akár szolíd mintával is, de nálam csak a natúr, krémszínű karton volt.

Ha átlagos, szabvány méretű képkerettel dolgozunk, akkor lehet kapni kész paszpartukat, azzal egyszerű és szép keretet lehet adni a kész műnek. Nekem sajnos a keret messze volt mindentől, így azt is én csináltam. Az alapkartonból vágtam ki ellipszist, és annak a közepébe került a kép. Ez sajnos túlságosan egybefolyt a háttérrel, ezért a sötétebb lapból 3 mm-rel kisebb darabokat kivágva visszafogott, de mégis egyértelműen látható keretet sikerült a kép köré szerkeszteni.

Ha mindezekkel megvagyunk, már csak a keretet kell körérakni, becsomagolni, izzadó tenyérrel, remegő hanggal átadni, és várni a hatást.

Here a SimpleViewer Flash gallery should be displayed. Click here to open the post in your browser to see the gallery.

A bejegyzés elkészítésében támaszkodtam Dluhopolszky László grafikus, sziluettkészítő

Bebizonyosodott, hogy nem értek a petróleumlámpákhoz, csak kontárkodom. Ezt sajnos nem nekem sikerült észrevennem, hanem egy kedves olvasónak, aki az alábbi hibalistát adta a korábbi cikkel kapcsolatban.

• A képen látható lámpa nem ón, hanem spialter (köznyelvben spiáter) talpú. Rendkívül kemény, rideg fémötvözet. Drótkefével gyönyörűen tisztítható. (Akár fúrógépre szerelve is, kézzel elég nehezen megy.) 1920-30 körül sok mindent gyártottak belőle, (gyertyatartót, tintatartót, mindenféle dísztárgyat öntöttek, de aránylag kevés ideig használták, mert könnyen törik és nem lehet javítani. Az ón egy puha fém, ha drótkefével végighúznék rajta, minden drótszál nyoma ott maradna. Nem látom jól az utolsó képen, mennyire világos, ha igazán tiszta, akkor középszürke, zsíros fényű.(Az alján belül érdemes kipróbálni.)

(Igazán tiszta lett, középszürke árnyalat, zsíros fény megvan.)

(Ezt sem tudtam, köszönöm.)

• Üveg olajtartály nem szokott lenni, mert az üveg elrepedhet a hőtől. Cserépből vagy fémből szokták készíteni és olajmécsesnek hívják. (Bár most néztem a neten, mintha műanyag tartály is lenne, de biztos vagyok benne, hogy valami fémmel bélelve van, mert anélkül tűzveszélyes. Meg van már hőálló üveg is, de ezek nem eredetiek….) A petróleumlámpának értelemszerűen petróleumtartálya van. Ez zömmel üveg, (áttetsző- vagy tejüveg,) csak néhány fémtartályt láttam.

(Megint csak a tudatlanságom…)

• Szerencséje volt, hogy a lobogó forró víztől nem repedt el az üveg!!!!, jó zsíroldó mosogatószeres meleg vízzel a petróleumtól gyönyörűen megtisztítható! Ezt nagyon gyorsan javítsa ki, nehogy valaki megpróbálja és tönkremenjen neki a 80-90 éves üveg- tartály!!!!!  (Ha jól tudom, a petróleum olajszármazék és a kicsapódó kátránytól lesz sárga, úgyhogy kátrányoldóval is tisztítható, de egy lámpáért fölösleges venni. Mivel a petróleum belül van, kívül csak kosz lehet.)

(Sajnos kicsorgott petróleummaradvány volt. A forró vizes kezelés előtt fokozatosan melegebbekkel öblítettem, így a hősokk elmaradt.)

• Az égőfejet is lehet erős kefével (réz drótkefével) tisztítani, de van rozsdaoldó is, és szerintem a citrom is jó rá. Ha sokáig ég a lámpa, ez a rész is átmelegszik, a rákent olaj, amíg le nem ég, füstöl és büdösít. És ha még használható a régi, nem kellene újra cserélni, mert a lámpa nagyban veszít az értékéből. A gyűjtők még a cilindert is megnézik, hogy eredeti-e.

(Nem vagyok gyűjtő, elsősorban az esztétikai helyreállitás volt a szempont. Szerencsére nem füstöl, büdösít a jelenlegi megoldás sem. A következő lámpánál ezeket is figyelembe veszem.)

• Olyan üveget, amit gyorsan kell megszárítani, gyorsan-illó anyaggal kevert vízzel kell kiöblíteni, mondjuk 50-50% víz és spiritusz. Nagyon kevés ( 2-3 evőkanálnyi) kell egy ekkora tartályba, jól össze kell lötykölni, hogy az üveg falát mindenhol érje, kiönteni, a maradék hamar elpárolog.

(Megjegyzem, következőnél jól jön ez az információ is.)

• Az olajhoz nem kell cilinder, (ld. olajmécses.)  Lehet petróleumot kapni, háztartási boltokban biztosan, én visszaállítanám az eredeti állapotra, ha már ennyit dolgoztam vele. És persze a kanócot is ki kell cserélni, vagy meg kell kérdezni egy vegyészt, hogy a 2 anyag (olaj+petróleum) keveredve nem válik-e robbanó eleggyé. De jobb, ha tudja, petróleummal is büdös, bár sokkal nagyobb fényt ad, mint a képen. Ha ilyen hangulat-fényre vágyik, vegyen egy olajmécsest, (Aladdin csodalámpája,) nem drága. Ennél a fénynél sem olvasni, se varrni, stb. nem lehetett volna, emiatt ne sajnálja, hogy nem akkor élt.

(Azóta lett petróleum, nem vesznek össze a kanócban, de azért cseréltem. A sokkal nagyobb fényt viszont sajnos nem tudom igazolni. Észlelhető a változás, de mai szemmel még mindig elég harmatos.)

Sajnálom, hogy nem sikerült az elmúlt néhány hétben jelentkezni, de sajnos az élet, a munka, és egy fékevesztett terepjáró közbeszólt. Hamarosan kerül fel újabb írás, csak egy kis türelmet kérek.

Még régebben sikerült szereznem egy szép vonalú, kecses petróleumlámpát. Ón talpon áll az üveg olajtartály, azon a szokásos menetes égőfej, majd erre kerül a szokásosnál karcsúbb lámpaüveg. Az itthon található lámpák falra akaszthatók, testesebbek, vagy viharlámpák, igy kellett egy ilyen is a sorba.

Ebben a formában került hozzám. Igazából semmi baja nincs, csak látszik, hogy régóta nem használták, és párás helyen ‘érlelték’.

Az égőfej rozsdától vöröslött, a tartályban besűrűsödött petróleum és egy félig elporladt kanóc volt, az üveg megmattult.

A legnagyobb gond, mindezek ellenére, talán a talpnál volt. Valoszínű, hogy egy szobafestést is túlélt, mert rengeteg fehér pötty volt az egyik felén. Féltem, hogy nem festék, hanem ónpestis miatt van, de szerencsére nem erről volt szó.

A képen sajnos nem igazán látszik, élőben sokkal látványosabb. A kicsinek tűnő fehér pöttyök, nehol foltok azok. Valószínű, hogy már valaki megpróbálta megtakarítani, mert belül is látszik valami, de ott elmosódva, mintha áztatták volna.

A sárga tartály igazából átlátszó, színtelen üveg, csak megfogta nagyon a petróleum, kívül-belül.

Az égőfej itt még nem is olyan kétségbeejtő, mint belül. Ott szinte habos volt a rozsda rajta, csak sajnos azt elfelejtettem lefényképezni. Itt kicsit jobban látszik a fehér pöttyös talp.

A kosarat nem igazan tudtam, hogy mivel kellene helyrehozni, de megpróbáltam. Nagyon finom csiszolópapírral kezdtem volna, ha van itthon, de sajnos nem találtam. Általános tísztítófogkefémet elővettem, majd azzal, folyó víz alatt elkezdtem sikálni. Ezt addig kellett csinálni, amíg sárgásbarna lé csurgott róla, utána pedig alapos szárítás következett. Gyorsan akartam végezni, ezért hajszárítóval segítettem a természetnek. Miután mindenhol száraz volt, olajos ronggyal átsímogattam. Ezzel ugyan eleinte pormágnes lesz, de később nem rozsdásodik. Ha nem akarsz ennyit küzdeni vele, érdemes lehet venni egyet készen. Gondolom, gazdaboltban lehet kapni, ott láttam komplett petróleumlámpát, a hagyományos, falra akasztható, tükrös hátút.

Nagyon fontos, hogy a régi kanóc minden maradványát kiszedjük, különben nem fog sikerülni az új befűzése.

Ezen a képen már a megtisztított talp és tartály látszik, valamint az új lámpabél az égőfejben.

A tartályból a régi petróleum maradványait legegyszerűbben benzinnel távolíthatjuk el, de az elég büdös, vagy nagyon drága. Nekem bevált a lobogó forró víz. Hosszabb idő kell neki, de szagtalan.

A talpat megpróbáltam vízzel, szappanos vízzel, mindenféle háztartási tisztítószerrel megtámadni, de nem sok sikert értem el vele. Úgy tűnt, csak a mechanikai módszer működik. A belsejében próbakaristolás után egy közönséges drótkefével sikerült a rárakódott koszt eltávolítani a talp sérülése nélkül. Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy visszaépítsem lámpának, vagy legyen belőle gyertyatartó, de győzött a petróleum.

Ezután már csak az üveget kellett elmosni, eltörölni, a lámpát feltölteni, és összerakni.

Bevallom, itt csaltam. Nem petróleumot használtam, hanem lámpaolajat. Ennek nincs semmilyen szaga, és olcsóbb is, de nem ez volt a fő ok, hanem hogy nem kaptam petróleumot. Vettem kétféle olajat, simát, és szúnyogriasztóst. A szúnyogost terveztem használni a sárgasága miatt, de sajnos olyan büdös, hogy csak szabad téren lehet használni. Maradt a kék, annak szerencsére tényleg semmi szaga nincs.

Feltöltöttem a lámpát, minden rosszra felkészülve, és meglepődtem.

Nem is rossz. Kicsit arabos hangulatú, de tetszik.

Meggyújtottam (szigorúan gyufával), viszonylag egyenes lánggal ég. Ha ez nem sikerülne elsőre, akkor a kanóc formáravágásával korrigálható a tűzforma. Kerüljük a kiálló csücsköket, mert ott kormolni fog.

Egyébként az előtte található szemét a régi és az új kanóc.

Csináltam sötétséges képet is. Igaz, hogy nem sokminden látszik rajta, de hangulatot elég jól mutatja. Sajnálom, hogy nem akkor éltem, amikor ilyenekkel világítottak, és volt idő ilyen ‘karbantartásigényes’ lámpára, de örülök is, hogy nem ilyen halvány fénynél kell olvasnom, tanulnom.

]]> http://steamfactory.hu/archives/30/feed 7